Sok időt elvesz az önellátásra való törekvés. Cserébe viszont olyan csodák készülnek, mint az öreglekvár, nővérem mindíg finom kenyere és puha kalácsa. Ennél több nem is kell.

Nagyon meleg van, és ilyenkor a kertben sincs szinte semmi munka. Mit csinál az ember lánya, ha nincs dolga? Szappant! Természetesen kecsketejeset 😊

 Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, nálunk még van csorda. Sokat számít tejhozamban és kecskeboldogságban is, hogy az istállóban szomorkodnak naphosszat, vagy szaladgálnak és azt eszik, amihez kedvük van. Meglátszik, hogy boldogok, sok tejet "hoznak" haza, jut sajtnak is elég.😊

Felszedtük mindkét fajta fokhagymát. Az őszi lila gyönyörű, a nagyobb fejek alig férnek a kezembe. A tavasziból fél kilós fonatokat készítettünk, így hagytuk kiszáradni. A szomszéd macskája lett a minőségellenőrünk, megnézte, hogy elég kényelmes-e a fekvés rajta. Haragosan nézett, mikor elkergettük, nem értette, miért nem pihenhet rajta...

 Mákunk van, hogy van mákunk.

Nálunk még nem szabályozták a máktermesztést, így sokan vetnek, eladásra is. A legszebb, mikor hazafelé tartva a házunk mellett egy ilyen gyönyörűséges virágos mező mellett sétálhatok el 😊

Nagyon tavasz!

Ilyenkor minden egyszerre történik. A kertben a vetemény, a csemeték és a gaz is úgy nő, mintha húznák, az ólakban szinte naponta új csodát találunk. Három anyától öt kisgidó született egy héten belül, elevenek és mindent megrágnak, ami az útjukba kerül. Aki nem tud káromkodni, tartson kecskét! 😊

Vége a télnek.

Bár még csak február vége van, a kerti munkák elkezdődtek. Az első a sorban a fokhagymaduggatás, mák, répa, borsó, petrezselyem veteményezése. Önellátásra törekszünk, amit lehet, megtermelünk magunknak.

Jó érzés tudni, mi van az asztalunkon!