Elöljáróban:
Gyakori tapasztalat, hogy a nem termelőtől vásárolt (mondjuk ilyen-olyan áruházakban nagyon kedvező áron beszerzett...) csemeték, dacára a gondos ültetési munkálatoknak és a folyamatos utógondozásnak, nem váltják be a hozzájuk fűzött (és a mutatós fotón ígért) reményeket. Nem fakadnak meg, vagy csak nagyon lassan erednek növésnek. Ennek leginkább az az oka, hogy a sok száz kilométer szállítás, csomagolás, tárolás során csökken a vitalitásuk, és mire az „akció” végén hozzánk kerülnek, már nem igazán életképesek.
Ha kiválasztottam a megfelelő fajtákat, a várható, kifejlett fák méretét figyelembe véve kell megtervezni az ültetési távolságokat. A hagyományos fajták (főleg vad alanyon) általában nagyobbra nőnek, ezt érdemes szem előtt tartani a tervezésnél!
Ezután ki kell ásni az ültetőgödröket (kimondottan javasolt ültetés előtt akár hetekkel-hónapokkal ezt megtenni). A gondos (és időben nem szűkölködő) régiek szerint az 1x1x1 méteres gödör ásásakor az első két ásónyomot egyik oldalra hányjuk, a másik kupacba a maradék földet. A gödör aljára érett istállótrágya, vagy komposzt kerül, erre következik a félretett felső földréteg mintegy 30 cm vastagon.
A földmunka után jöhetnek a fák!
Ideális esetben (ez persze ritka) közvetlenül ültetés előtt vásároljuk és szállítjuk a csemetéket. Ha mégis eltolódik az ültetés időpontja, egy napig állhatnak árnyékos helyen egy vízzel teli edényben a fák, ennél hosszabb ideig azonban csak nedves homokban vagy finomszemcsés talajban elvermelve várakozhatnak! A hosszú, vastag, esetleg végükön roncsolódott gyökereket metsszük vissza, a hajszálgyökereket ne bántsuk.
Fagymentes időben kezdhetünk csak ültetéshez! Állítsuk a fácskát a fent leírt módon előkészített, rétegesen feltöltött gödörbe, majd hányjunk a tövére annyi földet, hogy a gyökértömeg java földbe kerüljön. Az igazán gondos ültetésnél nem elég a legvégén meglocsolni a csemetét! Kisebb réteg föld rétegzése után locsolás következzen, mert ez (ún. iszapolás) biztosítja, hogy a bolygatott föld megfelelően bemosódjon a gyökerek közé. Ügyeljünk arra, hogy a szemzés helye maradjon a talaj fölött, ezt ne takarjuk be! A csemeték tövénél célszerű ún. tányért kialakítani, ami a locsolást könnyíti a későbbiekben.
A metszést hagyhatjuk tavaszra!
Viszont alaposan mérlegeljük annak esélyét, hogy télen lehet-e látogatója a kertünknek vadnyúl vagy őz személyében!? Ha erre minimális esélyt is látunk, gondoskodjunk a védelemről! Nyilvánvalóan az ideális a kerítés, de ha ez nincs, megoldás lehet a törzsvédő háló náddal-gyékénnyel megerősítve!
